Az én házam az én váram – tartja a közmondás, és valóban; az otthon nem csupán egy akármilyen hely, ahol az ember él, étkezik, gyermeket nevel, és pihen, hanem identitásának egyfajta kiterjesztése is, amelyet bár szívesen megmutat, ösztöneitől hajtva foggal-körömmel védi is azt. A territoriális ösztön mélyen kódolt viselkedésmintázata, és a szinte vallásos meggyőződéssel őrzött hit az otthon szentségében az emberi létezés kétféle pólusaként alapjában határozza meg mindennapjainkat, amelyet azonban csak akkor élünk meg tudatosan, ha azt a bizonyos otthont veszély fenyegeti.
Az otthon, mint az önkifejezés eszköze már egy kisgyermek számára is egyértelmű, a kamaszkorba érve sok esetben a lázadás egyértelmű eszköze – lásd poszterek, meghökkentő dekorációs elemek, vagy éppen feketére festett falak-, felnőttként pedig nyilvánvaló nyomokat hagynak rajta a domináns személyiségjegyek.
Vegyük csak szemügyre egy pillanatra otthonunk legfontosabb helyiségeit, és azok funkcióit.
Az előszoba, esetleg az enteriőr az első helyiség, ahova mi vagy vendégeink belépünk. Berendezésében kifejezetten fontos a funkció és az esztétika harmóniája, hiszen általában kis alapterületű helyiségről van szó. Amellett, hogy helyet kell adnia cipőinknek, kabátjainknak, és egyéb hétköznapi, ám nélkülözhetetlen tárgyainknak, mégis tükröznie kell otthonunk vendégszerető, meleg, családias hangulatát.
A nappali a családi élet központja, berendezését úgy válogatjuk össze, hogy ott a család minden tagja megtalálja a maga helyét, illetve általában itt látjuk vendégül látogatóinkat, éppen ezért a kényelmes, de könnyen, és gyorsan tisztítható felületeket részesítjük előnyben, legyen szó ülőgarnitúráról, dohányzóasztalról, vagy akár könyvespolcról.
A konyha-ebédlő és a fürdő mágikus-misztikus funkciója a technológiai fejlődés ellenére évezredek óta mit sem változott; az egyik a házi tűzhely őrzője, a másik a megtisztulás rituáléjának ad helyet. Ezeket a helyiségeket a legtöbb ember igyekszik a higiéniai szempontok figyelembevételével, ugyanakkor minél természetesebb alapanyagú bútorokkal berendezni, erre szerencsére a mai lakberendezési trendek kiválóan alkalmasak.
A hálószoba általában a ház legvédettebb zugában foglal helyet, berendezésének, szín és formavilágának hangulata, meghittsége és nyugalma vitathatatlanul az otthon legfontosabb részéve varázsolja. Legyen bármilyen vendégszerető is egy család, az otthon eme helyisége a legritkább esetben nyílik meg idegenek előtt.
Az otthon berendezése a legtöbb ember számára ösztönös cselekedet, ám napjainkra egyre népszerűbbé válik hivatásos lakberendező véleményét kikérni, esetleg az olyan ősi tradíciókat figyelembe venni, mint a kínai eredetű feng-shui, vagy az indiai eredetű vaszati. Eme két erőteljesen spirituális jellegű filozófia nem csupán abban segít, hogy milyen anyagból készítsük el bútorainkat, hogy hova tegyük az ágyat, az éjjeliszekrényt, az ebédlőasztalt, vagy a tükröket, hanem abban is, hogy a házon belül hova kerüljenek a lakás különböző funkciót betöltő helyiségei… és egyáltalán, hova építsük azt a házat.
Ragaszkodásunk nem csupán helyhez kötődik, hanem egyes tárgyakhoz is. A történelem során a társadalmi változások következtében manapság már nagyon ritka, hogy egy ház több generációnak nyújt otthont, vagy, hogy ugyanabban az otthonban több generáció él egymás után.
Az eredeti szülői ház bármely része, legyen az egy régi karosszék, amiben még a dédapánk pipázott, egy pohárszék, vagy állóóra, egy kézzel faragott bölcső, vagy a családi Biblia nem csupán a hozzájuk fűződő emlékek miatt fontosak nekünk. Az örökség eszmei értéke sok esetben felülmúlja az anyagi értékeket, eme tárgyak apáról fiúra, anyáról leányra öröklődnek, és válnak az identitás meghatározó részeivé.
Szinte minden családban vannak olyan bútorok, berendezési és használati tárgyak, eszközök, vagy éppen dekorációs elemek, amelyek központi helyet foglalnak el az otthonban, és egyúttal a családi legendáriumban.
Eme bútorok, tárgyak köré építjük saját felnőtt életünk otthonát, mely éppúgy tükrözi saját személyiségünket, mint a gyökereink iránti tiszteletet. Ahogy a ruházkodásban is, úgy a lakberendezés során is a színek, anyagok, és formák közül az emberek többsége tudatosan, vagy ösztönösen, de olyat választ, amiben jól érzi magát, megnyugszik, feltöltődik, vagy éppen ellenkezőleg, markánsan kifejezésre juttathatja dominanciáját. Valószínűleg nem tudatosan, de igyekszünk olyan bútorokat választani otthonunkba, amelyek mind funkciójukat, mind esztétikai értéküket tekintve maradandónak tűnnek, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a mi leszármazottaink számára váljanak a folytonosság őrzőjeként a családi örökség részévé.
Forrás: Butorolcson-webaruhaz.hu